Nyugaton a Mikulás a együtt egyre inkább szekularizálódott, elszakadt Szent
Miklóstól, a tömegkultúra része lett és elüzletiesedett. Ügyes marketingesek
megszüntették a Mikulás évközi morális felelősséget hangsúlyozó, bírói szerepét,
eltüntették mellőle a büntetést szimbolizáló krampuszokat. Az édesség- és
játékipar mellett ma már egész sor termék használja alakját reklámfiguraként.
Angolszász hatásra az európai kontinens városaiban is elszaporodtak karácsony
előtt az utcai Mikulások.
Érdekes tévhit, hogy a Mikulás kövérkés, jókedvű, piros ruhás megjelenését a
Coca-Cola találta volna ki 1931-ben. Egy korábbi magyar gyermekkönyv (1928)
hasonló megjelenéssel ábrázolta a Mikulást, így ez a feltevés nem állja meg a
helyét, bár a cég minden bizonnyal hozzásegítette az öregapót a világhírnévhez.
A üdítőital-gyártó cég termékein ma már hol akrobatikusan ugrándozik, hol
joviális kövér szakállas öregúrként üldögél, a reklámfilmekben pedig néha egész
csapatokban vonulnak a Mikulások.
A Mikulással kapcsolatos elképzelések is megváltoztak a globalizáció hatására:
míg a két világháború között a Mikulás a mennyben élt, a gyerekeket az égből
figyelte, segítői pedig manók, angyalok vagy krampuszok voltak, addig a jelenkor
Mikulása a Lappföldön vagy az Északi-sarkon él, szánját rénszarvasok húzzák.
