Sajnos kevesen tudják, de 2003 óta november harmadikát a magyar tudomány napjaként tartjuk számon, határainkon belül és túl, mindenütt ahol magyar közösség él, és identitását büszkén vállalva megemlékezik nemzete páratlan tudományáról.
Ezen a napon talán kicsit nagyobb figyelmet kapnak azok a kiváló tudósok és művészek, akik megannyi értéket hagytak ránk magyarokra, és világunkra egyaránt. Hiszen mit is kezdenénk Irinyi János egyszerű, ám mégis jelentős találmánya, a gyufa nélkül, vagy hogyan is képzelhetnénk el egy modern telekommunikációs rendszert, a Puskás Tivadar által feltalált telefonközpont elmélete nélkül? Miként művelhetnénk mindannyiunk számára kedves anyanyelvünk, a tragikus sorsú József Attila sorai nélkül? A magyar tudomány mindig és mindenkor megbecsülést és elismerést jelentett apró nemzetünk számára.
A bejegyzés tovább folytatódik
Bár manapság társadalmilag, gazdaságilag és politikailag is vészterhes napokat élünk át, a tudományra mindig szükségünk lesz életünk megkönnyítéséhez, világunk szebbé tételéhez. A magyar tudomány századokon át hűen szolgálta földünket, hozzájárult annak jobbá tételéhez, és pontosan ezért van ekkora eszmei jelentősége november harmadikának.
Mégis van e jövője ma a magyar tudományoknak? Hiszen megannyi negatív körülmény között az ember joggal gondolhatná, hogy a tudományos vívmányok megvalósítása a gazdag nagyhatalmak kiváltságává lett. Azt mondom mindenképp van! Hiszen nemzetünk páratlan leleményességéről többszörösen is tanúbizonyságot tett már. Ahol a világ nagy tudományos felfedezései születtek, ott mindig találkozhattunk egy-egy magyar névvel. Nemzetünk számarányához képest oly sok mindent tett hozzá földünk életéhez, hogy igenis helye van azon népek soraiban melyek a legnagyobbak között tartatnak számon.
Lehetőségeink továbbra is adottak, nemezünk a méhében hordozza azokat a kiváló, még felfedezni váró tehetségeket és tudóspalántákat, amelyek méltán léphetnek majd nagyszerű elődeik nyomdokába. Ugyanakkor egyfajta felelősség is terhel bennünket, egyszerű embereket. Széchényi István áldozata a magyar tudományok irányában hozott egyik legnagyobb lépés volt. Az ország egyik legvagyonosabb nemeseként, „jószágának” egy éves jövedelmét ajánlotta fel a Magyar Tudományos Akadémia megalapítására, mely intézmény, mint a mai napig hűen szolgálja, képviseli a magyar leleményesség, a magyar gondolkodás élvonalát.